Alapvetően
két hibát is elkövettem, már a legelején: beleszerettem a borítójába anélkül, hogy beleolvastam volna ÉS megvettem a könyvet a fülszöveg alapján, anélkül, hogy beleolvastam volna.
Alapvetően
egy jó, nem túl komoly fantasy-t akartam és a fülszöveg is ígéretesnek tűnt –
több, párhuzamosan létező világ, trónért küzdő emberfeletti hercegek... Végül
az egész nem volt több, mint egy történet, ami egy jónak hangzó koncepció
alapján kicsit félresikerült – inkább tűnt vázlatnak, mintsem befejezett
regénynek. Sajnos számomra csak arra elég, hogy elővegyem, ha semmi máshoz
nincs kedvem és valami könnyedet szeretnék.
Az
elbeszélés módja is távol állt tőlem: néhol olyan érzésem volt, mintha egy tíz eves
gyerkőc fogalmazását olvasnám; máshol mintha egy középkorban játszódó regényt
olvasnék, hogy aztán az egész hirtelen modern nyelvezetre váltson furcsán rövid
mondatokkal (Meghalt 3 katona. Megölt még
kettőt. Tényleg?). Nem lett volna egyszerűbb egyetlen verziót választani és
azt használni? A párbeszédek pedig… Néha mintha csak azért lettek volna
beszúrva, hogy legyen némi „változatosság”…
Sajnos a
szereplőkkel is hadilábon álltam. Mindenki egysíkú volt, mintha nem lenne
kidolgozott személyiségük, és bármennyire szerettem volna, nem sikerült bennük
semmit felfedeznem, ami egy kicsit is közelebb hozta volna bármelyiküket.
Összességében
a könyv nem hagyott bennem mély benyomást – talán ha gyerekként lett volna
alkalmam olvasni, jobban élveztem volna, így viszont csak közepesnek tudtam
értékelni.
Goodreads:
3/5
Olvasás
ideje: 2018.03.12 - 2018.05.29.
Kiadó:
Bluemoon Könyvek, 2017
Oldalszám:
228
Fordította:
Hegedűs Péter
